Nemrég a kolléganőmmel, Zsuzsival beszélgettem. A téma a háztartás volt. Nem tudom, hogy Ti, hogy vagytok vele, de én képtelen vagyok a tökéletes rendre. Sok féle takarítási módszert kipróbáltam, bevettem már több tucat rendrakási praktikát, de valahogy az igazi rend sosem alakul ki. Egy ideig idegesített, törtem rajta az agyam, aztán rájöttem, hogy felesleges. Jó minden úgy, ahogy van. Végülis nem egy múzeumot szeretnék, hanem egy valós életteret. Abban pedig látszik, hogy laknak benne.
Igen, mindenkivel előfordul, hogy ott marad az a felső a kanapén, újra ott lesz a nappali bal alsó sarkában a két nappal előtte leszedett pókháló - szerencsére pók nélkül-. Megesik, hogy takarítás után nem sokkal előjön egy újabb porcica, akire lehet vadászni. De ezen nem szabad bosszantani magunkat, s egész nap egy ronggyal a kezünkben mászkálni. Vagyis én megfogadtam, hogy nem fogok.
Zsuzsi ezen a bizonyos beszélgetésen megkérdezte, hogy én hogyan is takarítok. A válaszom rögtön az volt, hogy fogom magam - általában szombaton - felkelek, elkezdem, s addig csinálom, még a végére nem érek. Erre Zsuzsi rögtön meg is kérdezte, hogy hogyan bírom, s hogy nem gondolkodtam-e azon, hogy fokozatosan takarítsak. Elsőnek határozott nemmel válaszoltam, hisz milyen jó, hogy csak egy napomat vesz csak el a hétből takarítás, s utána minden tiszta. De aztán rájöttem, hogy tényleg lehet valami a folyamatos takarítás elvben. Egyrészt, nem fáradok el annyira, másrészt nem egyszerre kezd minden újra koszos lenni, fokozatosan lehet „javítgatni”.
Így hát, kipróbáltam, s azt hiszem Zsuzsi „megtérített”. Egyik nap rendbe raktam a konyhát. Leporoltam és lemostam a bútort, letisztítottam a tűzhelyet, a mikrót, lefertőtlenítettem a konyhapultot. Másnap rendbe szedtem a nappalit és a hálót, s mivel amerikai konyhás nappalink van, a másnapi konyhában előforduló bajokat is secperc alatt kijavítottam. Ezek után harmadnap munka után gyorsan nekiestem a vécének és fürdőnek, s egy gyors utó felsöprést is végeztem. Hétvégére hagytam az ablakokat. Két óra alatt azokat is kitakarítottam. A szombat délutánom pedig teljesen szabad volt. Ilyen már rég nem volt… Köszönöm Zsuzsi!
S mi a trükk? A felosztás és a fokozatosság. Ha mindent egy nap csinálok, sok idő és sokkal fárasztóbb, mint külön-külön. Lassabban is haladok. Mélázok, hogy jaj, még van a fürdő, meg a háló, s az ablakok is koszosak. Ha felosztom, akkor áldozok rá területtől függően napi fél vagy egy órát, s kész. Ha másnap, vagy harmadnap észreveszek egy apró piszkot egy már kitakarított területen, gyorsan ki tudom javítani, hisz nem minden egyszerre lesz koszos.
Elsőnek szerintem senki nem gondolná, hogy ez jó módszer, mert az ember inkább egyszerre túl van a dolgokon, de aztán rájövünk, hogy hoppá, mégis van benne valami!
Próbáljátok ki Ti is! Készítsetek egy rendtervet, osszátok fel napokra az adott területeket, s csináljátok meg! Kisebb fázisokba a ház urát is be lehet vonni, hisz egy kicsi részt Ő is meg tud ám csinálni! Például a polc portalanítását, vagy egy gyors porszívózást! Aztán pedig szombaton együtt tudtok pihenni. Hát ügye, hogy nincs is ennél jobb? :-)