A minap arról beszélgettem egyik ismerősömmel, hogy vajon mi tesz minket boldoggá?
Igazság szerint, az egész beszélgetés abból indult ki, hogy milyen jó nekem, hogy megnyertem a háziasszony versenyt, most egy évig nem lesz gondom. Erre rögtön felkaptam a fejem, s próbáltam megérteni vajon miért is gondolja így. A gyors és határozott válaszom az volt, hogy de vannak, s lesznek is problémáim, s ezen, semmit sem változtat, hogy most az a megtiszteltetés ért, hogy egy éven keresztül képviselhetem az Aldit. De a gondok, és az esetleges problémák ellenére boldog vagyok, s az is maradok. Erre azt kérdezte miért?
Rövid egyszerű válaszom az volt, mert egyensúlyban érzem magam a világgal. Nem vágyok tökéletességre, tökéletes boldogságra. Kiélvezem azon pillanatokat, melyek örömmel töltenek el, s azokból merítkezek.
A nagy monológom közepette félbe lettem szakítva, mondván ez idealizmus, s magam sem hihetem el, amit mondok. Erre hirtelen nem tudtam válaszolni, csak mosolyogtam egyet. Aztán mivel határozottan ki szoktam állni azért, amiben hiszek, mégis tovább próbálkoztam:
Véleményem szerint, nem olyan dolgokban kell keresni a boldogságot, melyek tőlünk függetlenek. Ha csak álmodozunk, s hajszoljuk a boldogság és elégedettség érzését, folyamatosan boldogtalanok leszünk. Viszont, ha észrevesszük, hogy magunk boldogságát képesek vagyunk megteremteni, egyensúlyban leszünk, s bár lesznek nehezebb pillanatok, egy idő után tovább tudunk lendülni rajtuk.
Ha tudunk örülni a legapróbb sikerinknek is, akkor megteremtjük a biztos alapokat. És, az igazán nagy dolog, ha mások boldogságának is őszintén tudunk örülni.
El kell fogadnunk, hogy nehézségek mindig is voltak, s lesznek. Az is nagy igazság, hogy lehet, hogy amit mi nehézségnek érzünk, másnak egyáltalán nem az. Minden viszonylagos, mindenki a saját életében lévő dolgokat látja a legnagyobbnak, legborzalmasabbnak. A nehézségeket pedig mindig meg lehet oldani. Ha kell segítséggel. A problémából fakadó bizonytalanságot, félelmet pedig meg kell élni. A megoldott nehézségek lendítenek minket tovább. Ez lehet, hogy idealizmusnak tűnik, szerintem inkább helyes életfelfogásnak.
Röviden: szerintem boldoggá azt tesz minket, ha értékeljük azon dolgokat, amiket kapunk az élettől, s amit mi magunk érünk el az életben. Legyen szó megfogható és megfoghatatlan dolgokról.
Számomra jót tett az, hogy elgondolkodhattam azon, hogy vajon engem mi is tesz boldoggá. Az élet ilyen egyszerű. - S közben megérkezett az amerikai csokis csokitortám, amit széles mosollyal az arcomon ettem meg. Egy újabb dolog, ami boldogsággal töltött el….